Ha hibázol…

Nagyon sokan, nagyon sok személyiséget képviselünk. Nem biztos mindig el tudod dönteni, hogy valamit jól teszel vagy rosszul teszel. De akkor valami sugallat azt mondja neked, ezt igen most és azonnal meg kell tenned. Na ebből sülhetnek ki mint jó dolgok, mint hatalmas bakik. Gondolom mindenkinek mindkettőben volt része.

De a legnagyobb baj nem azzal van, ha hibázol. Én úgy vélem, ez tényleg emberi dolog. Ki az, aki még nem hibázott egész élete során? De a hibáinkból tanulunk (a legjobb esetben).
Viszont, hogy ezt észre vedd, és ki tudd mondani, igen ezt elcsesztem, ahhoz kell ám az igazi kurázsi….

Rengeteg élethelyzet van, mindig tanulok én is, mivel én is rengeteget hibáztam, hibázok. Minden hibám után úgy érzem, igen megtanultam a leckét, de jön egy következő és egy következő lecke. Legyen szó a munkahelyünkről, szerelmi kapcsolatunkról vagy esetleg baráti kapcsolatainkról.

De miért is hibázunk és ezt hogyan tudjuk jóvátenni?
Ahogy említettem, a legtöbb hibaforrás az a sugallat, hogy ezt kell tenned. A hirtelenség, hogy nem számolunk el tízig vagy nem alszunk rá egyet, nem kérdezzünk meg esetleg egy másik véleményt, hanem hirtelen döntünk, mintha nem lenne holnap. De szerintem a legtöbb hibaforrás mégiscsak a kommunikáció hiánya.
A kommunikációval megannyi veszekedést, nézeteltérést ki lehet küszöbölni.

DE akkor miért is nem csináljuk?!
Huuuu ez megfogalmazódott bennem is, hogy vajon miért van az, hogy először cselekszünk vagy már a legrosszabbra gondolunk, és ezek alapján csinálunk feltevéseket. Pedig csak egy kérdésünkbe került volna… Ez nagyon pici időráfordítás… Ne higgyétek, hogy 10 évvel vagy 3 évvel vagy teljesen mindegy milyen időintervallumról beszélek, tudtam volna, hogy a kommunikációnak mekkora értéke van. Egy igazi kincs. Nagyon sokszor magamban őrlődtem, és saját magamat szerettem volna meggyőzni, és megmagyaráztam magamban a feltett kérdéseket, különféle teóriákkal szőttem ezt körbe. A, B, C variánssal. Na ezzel sok több időm elment, mintha felnőttként az illető megkeresem vagy felkeresem és hozzászegezem a bennem megfogalmazott kérdést. Lehet nem is kapok rá választ, de megpróbáltam, és megtettem mindent annak érdekében, hogy tisztázzam a nézeteltérést vagy a bennem kavargó csalódottságot.

De mi van akkor, ha rosszul látom a dolgokat? Jajjjj igazából semmi, ahogy említettem annyi nézőpont ahány ember. Lehet mindkét nézet helyes, lehet hogy egyik sem. Lehet valaki az érveivel meg tud győzni, de lehet a te érveid nyitják ki valakinek a szemét, és már más szemszögből látjátok a világot.

Ezzel a kis szösszenetemmel, arra szeretnék mindenkit egy kicsit rávilágítani, hogy merj kérdezni, mert kiállni amellett, hogy van nézeted, merj hibázni. De ha hibázol, merd kimondani „oh my good”, ezt rohadtul elbaltáztam. Merd ezt vállalni, merj elnézést kérni, merj más lenni. Ez jelenti azt, hogy emberek vagyunk!

Millió ölelés mindenkinek!
Ági